Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ember, mint számítógép

 

Kép Az ember életét a GONDOLATai határozzák meg. Amiről gondolkozik, az valósul meg élete színpadán.

Mi határozza meg a gondolatainkat?
Gondolatainkat, szokásainkat, életszemléletünket, táplálkozási szokásainkat, életvitelünket stb. különféle PROGRAMOK (szoftverek) határozzák meg.

 

Hogyan települnek fel(INSTALLÁCIÓ) ezek a programok? A legerőteljesebb programozást szüleinktől kapjuk és azoktól, akik felnevelnek minket. Minden, amit napközben látunk, hallunk, tapasztalunk, erőteljesen hat ránk, befolyásolja gondolkodásmódunkat: média (reklámok stb.), tv, rádió, Internet. A környezet ahol, és akikkel élünk, ahol dolgozunk, akikkel eltöltjük a szabadidőnket. Amiket olvasunk stb.

Szóval, leginkább a minket érő hatások szabják meg azt, hogy miről és hogyan gondolkodjunk, mi a helyes és a helytelen, mit szabad és hogyan csináljuk azt.

 

Hogyan lehet feltelepíteni új programokat!

Meditáció útján, képzelgéssel, „álmodozással”.
Minél mélyebb tudatszinten, minél hosszabb időn keresztül hallgatjuk és képzeljük el azt, amit akarunk. Csak olyan dolgokkal foglalkozz, amelyek kedvező irányba terelnek! Olyan emberekkel barátkozz, olyan könyveket olvass, olyan filmeket nézz meg, amelyek a vágyaid-céljaid irányába terelnek, támogatják elképzeléseidet!

 

A Tudatalatti

Az én világegyetememben én vagyok az egyetlen gondolkodó. Ez azt jelenti, hogy én vagyok a felelős azokért a gondolatokért és képekért, melyek felötlenek az elmémben.
Gondolataim és érzéseim teremtik meg sorsomat, és határozza meg tapasztalataimat. Csakis saját magamat kell megváltoztatnom! Az élet külsőségei csupán okozatok…
Ahogy vetek tudatalattim talajában, úgy aratok testemben és körülményeimben. A belső világom, azaz gondolataim, érzéseim, képzeletem alakítják a külvilágomat. Bármit kijelenthetek gondolatban: ha lelkem mélyén igaznak érzem, tudatalattim elfogadja, és kézzelfogható valóságot teremt számomra.
Vitalitásom, testem, pénzügyi-egészségi-társadalmi állapotom, barátaim, barátnőim mind-mind az önmagadról alkotott képet tükrözik.
A válasz minden esetben a beteg vak hitében rejlik, mivel ennek következtében szabadul fel a tudatalattimban lakozó gyógyító hatalom. Elhiszem és elfogadom igaznak a tényt, hogy vágyam már valóra vált és beteljesedett. A tudatalattim végtelen intelligenciája és hatalma hitemnek megfelelően cselekszik. Életem eseményei és körülményei saját gondolataim reflexiójaként jött és jön létre. Amit képzeletben megformálok, az ugyanolyan valóságos, mint testem bármely része.
Mindannyian azok vagyunk, amit lelkileg és szellemileg megeszünk.

 

Minden egyes ima célja az, hogy átéljünk egy bizonyos érzést. Az érzés végső soron minden egyes imádság fókusza! Éljük is át az imádságunkban megfogalmazott szándékunkat! Az imádság hatalma azokban az érzésekben rejlik, melyeket az ima szavai ébresztenek bennünk. Az érzés maga az imádság. Érzelmeinknek a gondolataink szabnak irányt, ám az előbbiek lehelnek életet a gondolataink által nyújtott képzetekbe.

A GONDOLATot vezérlőrendszernek tekintem, mely irányt szab érzelmeimnek. A gondolat sokszoros összefüggésben áll a képzelettel. A gondolatnak csekély energiája van, nem több egy lehetőségnél, melyből hiányzik az életet adó erő. Az érzelemmentes gondolkodás teszi lehetővé, hogy káros következmények nélkül modellezhessek és játszhassak végig magamban lehetőségeimet. Egyedül a gondolataimban létező dolgok iránti szeretetem vagy gyűlöletem révén lehelhetek életet képzeletem teremtményébe.

 

Azért jöttem, hogy esőt imádkozzak. Ami a történetből kimaradt, azt Dávid szavaival mesélhetem el a legjobban:

A titok abban áll, hogy ha kérek valamit, elismerem, hogy az nincs a birtokomban. Ha újra meg újra kérek, csak a soha be nem következett dolgoknak adom erőmet.

Imádságomban először is hálát éreztem mindazért ami van, és azért is, ami már megtörtént. Hálát adtam a sivatagi szélért, a hőségért, az aszályért, mert egészem mostanáig így folytak a dolgok. Ez nem jó. Ez nem rossz. Ez volt a varázslatunk.

Aztán új varázslatot választottam. Azon kezdtem, hogy milyen érzés, amikor esik. Éreztem az esőt a testemen. A kőkörben állva elképzeltem, hogy a falunk terén vagyok, mezítláb az esőben. Éreztem, ahogy a vizes föld beszivárog a lábujjam közé. Éreztem az eső szagát, mely viharok után a falunk szalma- és vályogfalaiból árad. Átéltem, milyen érzés a bőséges esőtől a mellem magasságáig megnőtt kukoricában járni. Először át kell éreznem azt, amit utóbb át szeretnék élni. Így vethetem el az új út magvait. Ettől a ponttól –folytatta Dávid- imádságunk hálaimává válik.

A teremtés már teljes. Az imádságom azért válik hálaimává, mert lehetőségem van arra, hogy kiválasszam, melyik teremtést élem át. A köszönetem révén nyilvánítom ki tiszteletemet az összes lehetőség iránt, és ily módon idézem világomba azokat, melyeket kiválasztok közülük.

Ha megalkottam vágyam képét az elmémben, és szívemben átéltem e vágy beteljesülésének érzését, akkor óhajom már valóra is vált.

 

MÓDSZEREK

-A legeslegjobb programozni elalvás előtt, mivel akkor egész éjszaka azok a gondolatok erősödnek és kapnak megoldást...

-Félig alvó állapotban.

-Javaslatomra vásárolt a papírboltban egy naplót, és elkezdte teleírni képzeletbeli csodálókkal töltött randevúkról szóló beszámolókkal. Minden este meditált e kellemes találkozók részletei felett.

-Látom magamat, amint gratulál nekem a szemorvos, hogy tökéletes a látásom. /Néha csak a végeredményre koncentrálj, arra ami igazán boldoggá tesz!!!!!!/

-Ernest gyakran ismételgette magában ezt az imát a nap folyamán. Többé nem tett negatív kijelentéseket, tudván, hogy benső gondolata érzése mindig megnyilvánul.

-Naponta négyszer-ötször ismételgette ezt az imát 15 percen keresztül, különösen este, elalvás előtt.

-Naponta öt-hat alkalommal hangosan, lassan, nyugodtan és szeretetteljesen elismételgetett

-A kertben dolgozva munka közben ezt mondogatom magamban: "Isten kertjében ások, és Isten eszméit ültetem el." Ablaktisztítás közben: "Megtisztítom az elmém az élet és a szeretet vizével."

-Felírtam Agathának még egy lelki gyógyszert, amelyet naponta hatszor-hétszer kellett bevennie szellemileg és érzelmileg, amíg csak végül be nem vésődik tudatalattijába.

-Vernon minden energiáját erre a szellemi képre összpontosította. Természetessé és életszerűvé tette

-Lásd magad egészségesnek! Képzeld el magad betegség vagy probléma nélkül!!!

 

 

 

 

Tudat a belső teremtő - kivonat

 

A kiropraktor megkért, hogy nyújtsam ki a karom, s fejtsek ki ellenerőt, mikor lefelé nyomta. Azután megismételtük a próbát, de úgy, hogy közben azt kellett mondanom komolyan: "A nevem Mária", s közben álljak ellen a karomra gyakorolt nyomásnak. Legnagyobb meglepetsemre karom minden erőlködésem ellenére lecsuklott.
A diák - aki most mesteremmé lett - ekkor elmagyarázta, hogy amikor a tudat szembekerül egy, a tudattalanban korábban elraktározott "igazsággal", ez a lelki konfliktus meggyengíti az izomzatot.

 

Meghökkentett az a felismerés, hogy eme rejtett lelki tartomány túllépett a tudatomon.

Tudattalanom tisztában volt azzal, hogy nem Máriának hívnak, és tiltakozott az ellen, hogy e nőszemélynek tartsam magam. Ugyan mi mindent "tudott" még, és hogyan jutott e tudáshoz?

 

Emberi programozás: amikor elromlik, ami eredetileg jó volt

1_Kétéves korig a legkisebb rezgésszámú 0,5-4 ciklus/perc delta agyhullám uralja a képet, de a kicsinyeknél időről időre nagyobb rezgésszámú hullámok is megjelennek.

2_A 4-8 Hz-es théta hullámok két- és hatéves kor között szaporodnak meg. Hipnoterápiában a páciens agytevékenységét delta és théta hullámok jellemzik, ami befolyásolhatóbb, könnyebben programozható idegállapotba juttatja őket.

Így már érthető, miért olyan fogékony a gyermeki agy hatéves korig. A kisgyermek nyitott szemmel figyeli környezetét, s amit a szüleitől lát és hall, azt elraktározza a tudatalattijába. Úgy is mondhatnám, ezek a vérévé válnak.

Azok az alapvető viselkedésminták, képzetek és magatartásformák, melyeket megfigyelünk a szüleinknél, szinaptikus útvonalként vésődnek be tudatalattinkba. Ide beprogramozva azután egész hátralévő életünket meghatározzák, hacsak valamiként módját nem ejtjük, hogy átprogramozzuk őket.

A kisgyermek tudata még nem elég fejlett ahhoz, hogy kritikusan mérlegre tegye szülei durva szidalmait, amelyeket önmagával azonosít. A tudattalanba programozva ezek a nyers szitokszavak örök igazságokként raktározódnak el, s egyszer és mindenkorra megszabják szegény kölyök viselkedését, sőt életsorsát.

3_Az évek múlásával csökken fogékonyságunk a külső programozással szemben, s egyre gyakoribbak lesznek a nagy rezgésszámú, 8-12 Hz-es alfa hullámok. Az alfa hullámtevékenység nyugalmi állapotot feltételez. (6-12 éves kor)

4_Nagyjából 12 éves korban jelennek meg a korábbinál is magasabb rezgésszámú, 12-35 Hz-es béta hullámok, az aktív, figyelmes, tudatos agytevékenység velejárói (erre van szükség e könyv olvasásához is).

5_ A 35 Hz-nél nagyobb rezgésszámú gamma hullámok a csúcsteljesítményt jellemzik, például amikor a pilóta a földre teszi a repülőt, vagy amikor a teniszező sortüzet nyit ellenfelére.

 

A kamaszok tudattalanja már csordultig van a legkülönbözőbb információval. Agyukba táplálták, hogyan kell járni, hogy semmirekellők, vagy ha jó szüleik vannak, hogy mindent meg tudnak csinálni, amennyiben nekikészülnek. Genetikailag programozott ösztöneink és a szüleiktől kapott képzeteink alkotják együttesen a tudattalant, amely elgyengítheti karunkat egy kineziológiai kezelés során, vagy ellene dolgozhat újévi fogadalmunknak, hogy lefogyjunk, esetleg leszokunk erről vagy arról az élvezeti szerről.

 

Életfolyamataink és viselkedésünk egyaránt belső hangunk "igazságaira" hallgatnak, sugalljon ez jót vagy rosszat.

 

A tudattalan tényleg gépies, érzelem nélküli adatbank, amelynek szerepe a környezeti jelzések feldolgozása és mechanikus viselkedésminták ismétlésére korlátozódik, minden kekeckedés vagy önálló véleményformálás nélkül. A tudattalan olyan beprogramozható merevlemez, amelybe betápláljuk élettapasztalatainkat. Ezek a programok jószerével egyszerű reflexválaszok. Aktiváló ingerek származhatnak a környezetből vagy - érzelmek, örömök és fájdalmak képében - belső világunkból. Az inger ez esetben automatikusan kiváltja a tanult válaszreakciót. Aki önmagán is megtapasztalta e folyamatok gépies jellegét, nemegyszer beismeri, hogy "bepörgött, beindult".

 

A tudat megjelenése előtt a tudattalan irányíttta életünket. A kezdetleges agyak kizárólag az egyszerű reflexválaszt ismerték, s vagy genetikailag programozott ösztönökkel, vagy tanult reakciókkal feleltek a környezet ingereire.

 

A kétfajta elmeműködés együtt dinamukis párost alkot. Mialatt a tudat egy konkrét kérdésen - például a péntek esti bulin - töpreng, a tudattalan biztonságosan nyírja a gyepet anélkül, hogy közben elvágnánk a lábunkat vagy ráhajtanánk a macskára.

A tudat által elsajátított, rendkívül összetett feladatokat később átveheti a tudattalan (pl. kocsivezetés).

 

Amíg a tudat előre és hátrafelé mozog az időben, addig a tudattalan kizárólag a jelenben él. A tudat ábrándozik, tervezget vagy a múlton mereng; a tudattalan ezzel szemben kötelességtudóan végrehajtja, amit megkövetel a pillanat. Amihez nincs is szüksége a tudat bábáskodásának.

 

Ez a bámulatos kettős sincs azonban feszültség nélkül. Miközben tudatunk boldogságunkon munkálkodik, ki tartja kezében a gyeplőt? A tudattalan. Hogyan végzi ügyes-bajos dolgainkat? Pontosan úgy, ahogyan erre programozták. Tudattalan viselkedésünk nem a mi találmányunk, hiszen legalapvetőbb viselkedésmintáinkat mások megfigyeléséből tettünk magunkévá.

 

Nekünk is rá kellene arra ébrednünk, hogy hiába a tudat mindenfajta hízelgése, kérlelése, nem változtathat a tudattalanba táplált "szalagok" tartalmán. Ha egyszer rádöbbenünk ennek a harcmodornak a hiábavalóságára, felhagyunk azzal, hogy a tudattalanukkal hadakozzunk, ehelyett elővesszük a józan eszünket, és nekilátunk az átprogramozásnak.

 

A tudattalannal való küzdelem értelmetlenségét nehéz megemésztenünk, hiszen többségünket az akaraterő csodálatára nevelték. Az ilyen erőfeszítés rendszerint szervezetünk ellenállásával találkozik, mivel a sejteket arra programozták, hogy engedelmeskedjenek a tudattalannak.

 

A tudat által kifejtett akaraterő és a tudattalan programozás szembenállása súlyos idegbetegséghez vezethet.

Az embrek többsége kevésbé drámai csatát vív a tudattalannal, miközben megpróbálja semlegesíteni a gyermekkori programozást. Gondoljunk azokra, akik sehogyan sem találnak állást, vagy megmaradnak abban, amit ki nem állhatnak, mert úgy érzik, nem érdemelnek jobb életet.

 

 

 

A tudattalan ÁTPROGRAMOZÁSA

 

Pszichológiai, kinezológiai, katonai (agymosás!) és ezoterikus könyvek mindegyike egyöntetűen a 21+ napi rendszeres programozást írja le.
Tehát, minimum 21 napig, minden nap, lehetőleg naponta többször be kell vinni az új programot.

Végy két ív papirost.
Írd le az elsőre, milyen helyzetben vagy. Jellemezd a jelen helyzetet, s érezd át a vele kapcsolatos érzelmeket.
Tedd mindezt pontokba szedve az élet, az egészség, a munka, az anyagiak, a párkapcsolat stb. szempontjából.
Ami csak eszedbe jut. Valószínűleg nem lesz sétagalopp. Mégis le kell ásni a legmélyére.
A fekélybe mélyen bele kell vágni. Az elfojtott érzelmek előbb-utóbb igyekeznek megnyilvánulni.
Az elfojtás pedig eltömíti az energia áramlás útját. Szabaduljatok meg tőlük.
Most vedd elő a másik papírt, s írd le, milyennek kellene lennie a szóban forgó helyzetnek.
Érezd át a vágyaid teljesülésével járó örömöt. Ahogyan az imént tetted ezt a kellemetlen érzésekkel, most éld át a kellemeseket is, hogy tudatalattid ezentúl ezekhez kötődjön. Minél jobban beleszeretsz az új képekbe és érzésekbe, annál hamarabb megtapasztalod
azokat a valóságban. Most vedd elő ismét az első papírost, olvasd át, tépd szét, majd égesd el.
Ezután vedd elő újra a másodikat és a megfogalmazott új énképedet kijelentő mód, egyes szám második személyben mondd fel egy magnóra vagy a számítógépre vagy olyan diktafonra, amely mp3-ban rögzíti a hangod.

 

Csak egy megjegyzés: a kineziológiai oldás utáni rögzítés nem minden esetben 21 napos. Nekem volt 2 napos is és 4 hetes is.... Ergo nem törvényszerű. Mindig az eset és az egyén határozza meg az ismétlések számának szükségességét, ha egyáltalán van rá szükség.

 

De nem véletlen, hogy a pszichológus is beszéltet ha tanul az ember, a hangos olvasással felmondással eredményesebb.

Ez azért van, mert ha felolvasunk, ha beszélünk, akkor az agyunk csak arra az egyre "figyel", míg ha fejben ismétlünk valamit, akkor az mellett még számtalan más gondolat is cikázhat a fejünkben és a figyelem megoszlik.

 

Önszuggesztió

A vágyaink tárgyát kifejező szavak gyakori ismételgetése szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az óhajtott állapotot elérjük. A sikert nem csak akarni kell, hanem el is kell képzelni, képileg minden lehetséges részletében meg kell jeleníteni, át kell élni. Erre azért van szükség, mert ha a vágyaink és az elképzeléseink ellentmondanak egymásnak, akkor mindig a képzelet győz. Ha vágyunk a sikerre, de képzeletünkben a kudarc képe jelenik meg, akkor bármennyire is erőlködünk, nem fogunk sikert elérni, mert a tudatalatti mindig az erősebb javaslatnak engedelmeskedik. Mivel a kép több és ezáltal meggyőzőbb információt tartalmaz, mint a hang, ezért a tudatalattink a képzeletünk által kialakított javaslatnak veti alá magát.

 

A vágy ugyanis önmagában még akkor sem elég kívánságaink beteljesüléséhez, ha hiszünk a megvalósíthatóságukban. Ahhoz, hogy vágyaink valósággá váljanak, el kell várnunk a sikert azoktól, akiktől függ. Ennek leghatékonyabb módja a vizualizálás, vagyis az a folyamat, amikor elképzeljük magunkban, hogy az ügyünkben döntő szerepet játszó személyek pozitív hozzáállásukkal elhárítják az utunkban álló akadályokat, számunkra kedvező helyzetet teremtenek.

 

Vágyaink valóra válása azonban még sikeres vizualizálás esetén sem mindig biztosított, mert nem elég elképzelni a siker beteljesülését, ügyelnünk kell arra is, hogy negatív gondolatok ne mérgezzék a tudatalattinkat. Ha a képzeletünk szabadjára engedése után kétségeink ismét eluralkodnak rajtunk, akkor lerontjuk a már beindult folyamatot. Dr. Joseph Murphyt idézve ebben az esetben úgy cselekszünk, mint a rossz földműves, aki az elvetett magot másnap kiássa a földből. Ha már egyszer sikerült elvetnünk a "magot" akkor hagyjuk meggyökeresedni.

 

Tehát hessegessük el magunktól a káros gondolatokat, és töretlen hittel higgyünk vágyaink beteljesülésében. Aki egyáltalán nem képes arra, hogy az áhított sikert zavartalanul elképzelje, válasszon a vizualizálásra egy olyan időpontot, amikor a kritikus elme, vagyis a bal agyfélteke a legkevésbé aktív. Ez rendszerint lefekvéshez készülődve következik be, így ha minden nap elalvás előtt ellazítjuk magunkat, és 5 percet rászánunk arra, hogy elképzeljük vágyaink beteljesülését, akkor hamarosan megtaláljuk a tudatalattinkhoz vezető utat. Később a kisebb sikerek láttán rohamosan nőni fog a hitünk, amely láncreakciószerű javulást fog előidézni az életünkben.

 

Erőfeszítéseink azonban csak akkor fognak kamatozni, ha a gyakorlati megvalósításban is aktívan közreműködünk, vagyis igénybe vesszük a tudatalattink által megjelölt eszközöket, amelyek kivívják számunkra a kívánt célt. A tudatalatti ugyanis - amint az akarat és a képzelet egyetértésre jut - rögtön nekilát vágyaink megvalósításának. Éjjel-nappal fáradhatatlanul munkálkodik, hogy megtalálja az ideális megoldást. Eközben kihasználja mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a szubjektív dimenzió kínál, ha kell, még a Magasabb Intelligenciával is érintkezésbe lép. Az így kapott információkat betárolja az agyba, összeveti a lehetőségekkel, és ettől kezdve jobbnál jobb ötletekkel árasztja el a tudatot. Nekünk semmi mást nem kell tennünk, mint megvalósítani ezeket a briliáns ötleteket. Aki azonban ölbetett kézzel várja a "sültgalambot" vagy nem ismeri fel ezekben az ötletekben az "isteni szikrát" az továbbra sem fog érvényesülni, mert a tudatalattink nem tud helyettünk cselekedni, ő csak irányítani képes bennünket, a megvalósítás ránk vár.


Képzelőerőnk rendkívül fontos tulajdonsága még, hogy nem csak erősebb a szavaknál, hanem intenzitása fordított arányban áll az agyfrekvenciával. Mint tudjuk, nyugalmi állapotban agyunk kb. 20 Hz frekvenciájú energiahullámokat bocsát ki magából. Ha idegesek, zaklatottak vagyunk, akkor agyfrekvenciánk tovább nő, és ezzel együtt csökken a képzelőerőnk. Ez azt jelenti, hogy aki kényszerrel akarja rábírni a tudatalattiját akaratának elfogadására, az éppen ellenkező hatást ér el. Az erőszak megnyilvánulásával együttjáró magasabb agyfrekvencia lebénítja a képzeletet, és szinte teljesen megszűnik a kapcsolat agyunk tudatos és tudatalatti tartománya között. Tudatalattink meggyőzésénél tehát elsősorban a képzelőerőnket használjuk, és ne az akaratunkat, a megoldás tudatosulása után pedig haladéktalanul kezdjük el a megvalósítást.

Forrás: Kun Ákos, Ezoterikus körkép, 1997

 

 

 

Mit kezdjünk a szokásainkkal?

 

A szokás a Természet okos találmánya, hogy munkát, gondolkozást, akaraterőt és időt takarítsunk meg. Munkát takarít meg, mert ritmikussá, automatikussá teszi azt. Gondolkozást takarít meg, mert a cselekvés irányítását a tudatos elméből átteszi a tudatalattiba. Ugyanilyen módon takarít meg akaraterőt. És időt takarít meg, mert kiiktatja a tét nélküli döntések mérlegeléséből fakadó késlelkedést.

 

Amikor valamit csinálunk, az ismétléssel egyre könnyebben fog menni. Az első próbálkozás a legnehezebb. Tizedszer már könnyű. Amikor már ezerszer csináltuk, automatikussá válik.

 

Nem csak úgy alakulnak ki szokások, hogy valamit ismét és ismét csinálunk, hanem úgy is, hogy valamit ismét és ismét nem csinálunk, még akkor sem, ha erre belső késztetést érzünk. Idővel ennek ereje csökkeni fog, végül teljesen megszűnik, és a rossz szokás eltűnik az életünkből.

 

Bármit csinálsz, az szigorúan tudományos szempontból nézve kitörölhetetlen nyomot hagy benned. Ez jó is és rossz is. Ahogyan a sok különálló ivászat eredményeként alkoholistává válhatsz, ugyanúgy a sok-sok különálló erényes tett szentté tehet, vagy a sok-sok különálló erőfeszítés eredményeként kiváló szakemberré válhatsz.

 

MI A SZOKÁS ÉS MI A ROSSZ SZOKÁS?

Amikor szokásról beszélünk,ezen olyan aktivitást (gondolatot, érzést, cselekvést) értünk, amit újból és újból ismétlünk, mert belső szükségét érezzük ennek az ismétlésnek, és e belső ösztönzés hatására cselekedve egyre jobban erősítjük magunkban ennek az ösztönzésnek a hatóerejét. Rengeteg szokás van, kezdve a dohányzástól, a körömrágástól, egészen odáig, hogy az esti tévé előtt két féldeci dukál, vagy valakinek minden második szava az, hogy "tulajdonképpen". Minden szokásban van azonban egy közös valami: kialakulása tőlünk függ, és bizonyos értelemben mindegyik mesterséges képződmény. Mi formáljuk őket, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem.